meggebed
meggebed tárgyatlan ige (durva)
1. Megdöglik, holtan felfordul. Ha meggebed is: bármennyire ellenzik is; akármit tesz (akkor is). Majd meggebedt a hajszában. Kóstolj meg minden ételt, hogy nincs-e benne halálos méreg, amitől az ember rögtön meggebed. (Jókai Mór) Mi itt meggebedünk az éhségtől, itt kinyúlunk …, s ő első osztályon utazik! (Móricz Zsigmond) || a. <Átkozódásként.> Gebedj meg! Hogy gebedj meg, azt kívánom, Mérged tengerében. (Vörösmarty Mihály) Hogy gebedj meg a tanúddal együtt, Éhen-szomjan, amint igazt beszélsz! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (tájszó) Ellankad, elfárad, kimerül.
3. (tájszó) Megmerevedik (1).
4. (tájszó) <Faedény> nedvességtől megdagad.
meggebedés; meggebedő; meggebedt.
