meghajlik
meghajlik tárgyatlan ige
1. <Külső erő hatására> ívelő formában meggörbül, anélkül, hogy eltörne. A gyümölcs terhe alatt meghajlik az ág. Meghajlik a fa a szélben. Meghajlott a szeg. Meghajlott a hídgerenda a teherautó súlya alatt. A csáklyák vékony nyele meghajlik, a legények rádőlve nyomják el a parttól a hajót. (Tömörkény István)
2. Felső testét előregörbíti, rendsz. udvarias v. hódoló köszöntés, üdvözlés jeléül; meghajol. Mélyen meghajlik előtte. Amikor elköszön, udvariasan meghajlik előttünk. || a. <Testrész> belső erő hatására egy időre meggörbül. Meghajlik a térde: (átvitt értelemben is) megalázkodik.
3. Meghajlik vki, vmi: <belső gyengeség, betegség v. a kor súlya alatt> vkinek, vminek egyenes tartása megszűnik, görbévé válik. Olyan szaggatásai vannak, hogy meghajlik bele a dereka. Olyan gyenge, hogy meghajlik az első szellőre. || a. <Vki, vkinek a teste v. vmely testrésze> meg van görbülve. Már erősen meghajlik 82 évének súlya alatt. Magas alakja kissé meghajlik, lábai hosszúak. (Nagy Lajos)
4. (átvitt értelemben) Meghajlik vki, vmi előtt: elismeri vkinek, vminek az értékét, érvényét, fölényét; alárendeli magát vkinek, vminek; meghajol. Meghajlik az érvek előtt; meghajlik vkinek az akarata, a nagysága előtt. Csak a szellem és a tehetség előtt hajlik meg. A mester meghajlik tanítványa előtt. (Csiky Gergely)
meghajló; meghajlott.
