meghatalmazás
meghatalmazás főnév -t, -ok, -a (jogtudomány, hivatalos)
1. A meghatalmaz igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki meghatalmaz vkit, ill. az a cselekvés, hogy vkit meghatalmaznak; vkinek vmire feljogosító megbízása. Üzletvezetői meghatalmazás; az egyik kartárs meghatalmazása a pénz átvételére. Kinek a meghatalmazása alapján járt el? || a. Az a jogügylet, amelyben a meghatalmazó feljogosítja a meghatalmazottat, hogy helyette és az ő nevében jogi ténykedést fejtsen ki. Ügyvédi meghatalmazás.
2. Ennek eredménye: vmire feljogosító megbízás. Meghatalmazást ad vkinek. || a. Az erről szóló okirat. Átadja a meghatalmazást. A meghatalmazást az iratokhoz csatoltam. Siessünk, doktor úr – mondta, és eléje dobta … az orvosi látleletet s az ügyvédi meghatalmazást. (Kosztolányi Dezső)
meghatalmazási.
