meghervad
meghervad tárgyatlan ige
1. (ritka) <Növény nedvhiány, betegség, kórokozó miatt> színét veszti, megráncosodik, szirmait elhullatja; egy kissé v. hirtelen hervadt lesz. Az aszályban meghervad az egész határ. A vázában hamar meghervadtak a virágok. Órjás képében vele volt a Félelem, és a Megnehezűlt Átok, mely hogy mene, messze kiszáradt A növevényes föld, s fa, virág meghervada utján. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, költői) <Személy betegség, kór miatt> sápadttá, sovánnyá válik, megaszik, elsorvad. Juliska … távollétem alatt meghervadt egy kicsit – a bánat miatt. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelem, érzés> olyan mértékben gyengül meg, hogy következménye feltűnően megmutatkozik. Eljő az ősz, fagyos derén Meghervad kedv, öröm, remény. (Tompa Mihály)
meghervadás; meghervadó; meghervadt.
