meghiggad
meghiggad tárgyatlan ige (népies)
1. <Víz v. más folyadék> miközben a benne oldatlan állapotban levő idegen anyagok leülepednek, megtisztul. Forrás után a bor bizonyos idő múlva meghiggad. Az esővíz a hordóban meghiggad. A kútásók merítettek egy vödörrel, s abban [a víz] csakhamar meghiggadt, megtisztult. (Gárdonyi Géza)
2. <Vki v. vkinek a természete> lassan megcsendesedve higgadttá válik. Negyvenéves korára meghiggadt. || a. <Gondolkodás, ítélőképesség> korábbi szertelenségét v. zavarosságát lassanként elveszti; biztosabbá, megbízhatóbbá válik. Meghiggadt a gondolkodása. Az évek terhe alatt merész ítéletei meghiggadtak. || b. <Indulatba jött lélek, ill. ilyen lelkiállapotú személy> lecsillapodik, megnyugszik. Az ura … meghiggadt. Visszaereszkedett a helyére. (Móricz Zsigmond)
meghiggadás; meghiggadó; meghiggadt.
