meghiteltet
meghiteltet [ë-e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e; ë]; ..essen [e-ë] (jogtudomány, elavult)
<Tanúként v. szakértőként való kihallgatás alkalmával> megesket vkit, esküt tétet vele. A bíróság a tanút meghiteltette. A tanúkat nem lehet meghiteltetni, ha … bort ittak. (Jókai Mór)
meghiteltetés; meghiteltetett; meghiteltető.
