meghizlal
meghizlal tárgyas ige
1. <Állatot, ritk. embert> olyan bőségesen táplál (etet, töm), hogy az meghízik. A télre meghizlalja az egyik malacot. Két libát meghizlal a lakodalomra. Miért hizlaltad meg ennyire ezeket a gyerekeket? A kis tarka madárt jól tartották, Cukor falatokkal meghizlalták. (Faludi Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Meghizlal vmit: <eső, nedvesség> úgy hat, hogy vmi megduzzad, megnövekedik. A sok eső meghizlalja a dinnyéket, a füvet, a kukoricaszemeket.
meghizlalás; meghizlalható; meghizlaló; meghizlalt; meghizlaltat.
