meghord
meghord tárgyas ige (népies)
1. <Helyiséget, edényt> vmely beléje hordott anyaggal, holmival megtölt; telehord. Meghordja a hordót vízzel a vermet krumplival.
2. (ritka) <Vmely területet, lapos helyet> betakarva feltölt vmivel, amit a felületére, a tetejére hord, és ott szétterít. A földet istállótrágyával jól meghordta. A hidat meghordták kátrányos szalmával, hogy felgyújtsák. Meghordták az utat kaviccsal. A szél az árkokat meghordta hóval. A Vág nem olyan, mint más jámbor folyam, ami ha kiárad, termékeny iszappal hordja meg az ártért … (Jókai Mór)
meghordás; meghordat; meghordó; meghordott.
