meginog
meginog [g-i] tárgyatlan ige
1. <Személy, vhol álló hosszabb, ill. magasabb tárgy> egyensúlyát hirtelen elveszítve elkezd inogni, és egy rövid ideig inog; megbillen. Meginog alatta a létra. Megingott, mert meglökték. Az elnök vérfagyasztó tekintetére hirtelen megingott és visszaült székére. (Krúdy Gyula) || a. Nyugalmi helyzetéből egy ízben hirtelen kimozdul. Meginog alatta a föld. Átugortam a palánkon – Átesém! | Hogy megingott bele májam És vesém. (Petőfi Sándor) Egyet-egyet rántottak a kötélen, s ilyenkor mindig megingott a kosár, jobbra-balra lóbálódzva. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) <Személy, közösség vmely értékhez való viszonyában, szilárd magatartásában> megtántorodik, hirtelen – esetleg csak átmenetileg – bizonytalanná válik; elveszti szilárdságát. Meginog vmiben. Nem áll elég szilárd, elvi alapon, könnyen meginog. Ő is megingott hűségében. Házunk vagyoni viszonyai meginogtak. (Krúdy Gyula) Meg ne inogj, népem, tarts ki nagy strázsádon. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Magatartás, állapot, helyzet> hirtelen – esetleg csak rövid időre – elveszti szilárdságát. Bizalma, hite, hűsége megingott.
3. (átvitt értelemben) <Intézmény, szervezett dolog> addigi biztos, szilárd létéből, helyzetéből hirtelen veszíteni kezd, v. elveszti azt. Meginog a front; meginog vkinek a trónja.
