megjelenés
megjelenés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a megjelen(ik) igével kifejezett cselekvés, ill. történés, jelenség; az a tény, hogy vki, vmi megjelenik (vhol).
1. Vkinek, vminek testi valóságában való mutatkozása, feltűnése vhol. A küldöttség, a vendégek megjelenése. Mindenkit meglepett a lány váratlan megjelenése az ajtóban. Óhajtva várom megjelenésedet | … Üdvözlégy, kegyes Hold. (Bacsányi János) Egy gyászruhás hölgynek a megjelenése zavart ki bennünket a beszélgetésünkből. (Gárdonyi Géza) || a. (hivatalos) Vmely ügyben, rendsz. hivatalos helyre v. ilyen személyhez menés, ill. jövés, az ott való jelentkezés. A bíróság, a bizottság előtt való megjelenés; a megjelenés (határ)ideje, helye. A megjelenés kötelező. || b. Vmely nyilvános helyen, társas összejövetelen, társaságban való jelenlét, részvétel. A bálon, az előadáson való megjelenés. Megjelenés estélyi ruhában. Örülök, hogy megjelenésével megtisztelt bennünket.
2. Vkinek a nyilvánosság előtt, a társas érintkezésben, a társaságban tanúsított magatartása, viselkedése; az a mód, ahogyan vki megjelenik, viselkedik vhol. Jó, határozott, szerény megjelenése van. || a. (ritka) (Külső) megjelenés: vkinek a külseje (II. 1). Milyen a megjelenése? Szép ezüst haja s leomló selyemszakálla ad fényt megjelenésének. (Jókai Mór)
3. Vmely sajtóterméknek a nyilvánosság, az (olvasó)közönség elé, a kereskedelmi forgalomba kerülése. A lap, a könyv, a hirdetmény megjelenése. Minden művet, nyomban megjelenés után, rövid jellemzéssel mutat be a közönségnek. (Arany János)
megjelenési.
