megkettőz
megkettőz tárgyas ige
1. Megkettőz vkit, vmit: vkiknek, vminek a számát kétszeresére növeli. Megkettőzi az őrszemeket; megkettőzi a tétjét. || a. <Vmely (hosszan ejtett) hangot> írásban úgy jelöl, hogy az illető hangnak megfelelő betűt v. annak első jegyét kétszer írja. A dz-t és a dzs-t csak a toldalékos alakokban bekövetkező hasonulás esetén kettőzzük meg, pl. eddzük.
2. (átvitt értelemben) <Sebességet> kétszeresére fokoz. Megkettőzi a gyorsaságát; megkettőzi a munka ütemét. || a. (átvitt értelemben) Megkettőzi a lépéseit v. a lépteit: gyorsabban, ill. még egyszer olyan gyorsan kezd járni.
megkettőzés; megkettőzhető; megkettőző; megkettőzött.
