meglét
meglét főnév (csak személyragos alakban) (ritka)
1. Az a tény, hogy vmi megvan, nem pusztult el, nem szűnt meg. A régi római hidak megléte bizonyítja, hogy jól építették őket. || a. Ennek tartama. A színház egész megléte alatt jól teljesítette hivatását.
2. Az a tény, hogy vmi megvan, létrejött és létezik. Az egyezség meglétéből nem következik az, hogy végleges is.
3. Az a tény, hogy vmi megvan, nem hiányzik, nem veszett el. A pénz megléte az első föltétele az építkezésnek. A forrásművek megléte megkönnyíti a bizonyítást. || a. Az a tény, hogy vmely mennyiség, összeg, mérték kivan (1), nem hiányos. A tíz kiló megléte arra mutat, hogy nem fogyasztottak belőle.
4. Az a tény, hogy vmi észlelhető, érzékelhető, kimutatható. A hibák megléte bizonyítja, hogy rosszul kezdte el a dolgát. A bizalom meglétét mindenki láthatja. A puszta szándék meglétére nem támaszkodhatunk.
