megmer
megmer tárgyas ige
1. <Edényt> nagyobb mennyiségű folyadékban alámerítve megtölt, teletölt, és azután kiemeli; megmerít. Megmerte a vedret a kádban. Egy bús öreg motozgat este itt | a part körül és megmeri a korsót. (Kosztolányi Dezső)
2. (népies) <Nagyobb edényt> kisebb edény segítségével merve megtölt. Vederrel megmerte a hordót.
3. (tájszó) Kimerve megtisztít vmit a tartalmától, rendsz. folyadéktól, iszaptól, víztől. Megmeri a kutat. Délutánra már annyira megmerték a csatornát, hogy egy tócsa sem maradt benne.
megmerés; megmeret; megmerhető; megmerő; megmert.
