megnyilatkozik
megnyilatkozik tárgyatlan ige
1. Vmi, ami eddig rejtve volt v. lappangott, nyilvánvalóvá válik, megmutatkozik. A forradalomban a nép akarata nyilatkozott meg. Az elkeseredés rombolásokban nyilatkozott meg. Tettében határozott rosszindulat nyilatkozott meg. Az asszony minden mozdulatában mérték, ízlés nyilatkozott meg. (Kosztolányi Dezső) Az édesapám szakított a faluval abban a pillanatban, mikor vére kezdett megnyilatkozni, ahogy a hattyú szakít a kacsákkal, amint a tojásból kibújt. (Móricz Zsigmond)
2. (irodalmi nyelvben) Vki úgy viselkedik, hogy tettei, szavai lehetővé teszik egyéniségének, alkatának a megismerését; betekintést enged lelkivilágába. Emberei kitárulkoznak, megnyilatkoznak, vallanak, leleplezik… magukat. (Kosztolányi Dezső)
3. (elavult) Megnyílik, kinyílik. Megnyilatkozának az ég csatornái, s ötöd napja folyvást esik. (Lévay József)
megnyilatkozó; megnyilatkozott.
