megnyom
megnyom tárgyas ige
1. <Személy kezével, lábával v. más testrészével> egy ízben rövid ideig nyom vmit, nyom egyet rajta. Vállával megnyomja a bezárt ajtót. Az asztal alatt megnyomta a szomszédja lábát. || a. Vmit így nyomva működtetni kezd, ill. vminek a működését ily módon (fel)fokozza. Megnyomja a csengőt, az autó dudáját, az automata gombját, a zongora pedálját; megnyomja a ceruzát; megnyomja a pennát; megnyomja a tollát. A rozoga üveges műhelyajtó előtt megjelenik egy úr, megnyomja a kilincset és a szobába lép. (Tömörkény István)
2. <Tárgy vmely testrészt> rendsz. huzamosabb ideig úgy nyom v. szorít, hogy az a nyomás megszűnte után is fáj. A cipő megnyomta a lábát, a priccs a derekát, a zsák a vállát. || a. Megnyomja vmijét: <személy> úgy nehezedik vmely testrészére, hogy az a nyomás következtében fájni kezd v. elzsibbad. Alvás közben megnyomta az oldalát. Sokáig a falhoz támaszkodott, és így megnyomta a karját. || b. (ritka) Megnyomja a gyomrát: <nehéz v. rosszul emésztett étel> megterheli a gyomrát. || c. (régies) <Vmely természetfeletti képességekkel rendelkezőnek vélt lény a babonás hiedelem szerint> alvás közben a mellére ül, és ezzel zavart okoz a légzésben v. a szív működésében. Megnyomta a boszorkány; megnyomja a lidérc. || d. (népies) Ránehezedve, ráesve megsért v. megöl vkit, vmit. Megnyomta a bánya, az oszlop. A kotló megnyomott egy kiscsirkét.
4. (átvitt értelemben) <Szót, szótagot> hangsúllyal ejt ki, nyomatékot ad neki. Szemrehányóan megnyomta a szót. Megnyomta a verssorok kezdetét. Minden szót megnyom. Mindenik ütem egy hangsúlyos szótag által emeltetik ki, mely itt éppen az ütem elejét nyomja meg. (Arany János) Ezt a szót, mint a katona, különösen megnyomta. (Jókai Mór)
5. (népies, bizalmas) Megnyom vkit: <férfi> közösül vkivel.
Szólás(ok): ld. gomb.
megnyomás; megnyomat; megnyomható; megnyomó; megnyomott.
