megpihen
megpihen tárgyatlan ige
<Mozgás, fárasztó tevékenység után> pihenőt tart. Ledőlt az ágyra, hogy megpihenjen. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Megpihen babérain: elért eredményeivel, sikereivel megelégedve, tétlenül élvezi az elismerést. A csárdánál törpe nyárfaerdő… Ott tenyészik a bús árvalányhaj… Hűs tövihez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. (Petőfi Sándor) Száguldva jártunk s most megpihenünk, Hol friss szivek, szomjas szemek fogadnak. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka) Pihenve megáll vmin, vhol; megnyugszik. Megpihen vmin a szeme: kedvteléssel, önfeledten, hosszasan nézi. Tárgyat keres elménk: Borongó kedélyünk mely felderítené S melyen megpihennénk! (Tompa Mihály) [Az asszony] formás kis félcipőjén megpihent a tekintete. (Krúdy Gyula) A felhők… távoliak, a fölfelé vetett tekintet …hosszasan megpihen fényes… peremükön. (Nagy Lajos)
megpihenés; megpihenget; megpihenő; megpihent; megpihentet.
