megrémít
megrémít tárgyas ige
<Élőlényt> nagyon megijeszt, rémületet kelt benne. E fenyegetések egészen megrémítették. A rossz hír megrémítette. Margit… megrémített egy télen; valami tüdőcsúcs-baja keletkezett. (Gárdonyi Géza) Ez a cím: elnöki szolga, engem még jobban megrémített, mint ha azt mondta volna: „Rendőr vagyok.” (Babits Mihály)
megrémítés; megrémített; megrémíthető; megrémítő.
