megront
megront tárgyas ige
1. (népies) Megront vkit, vmit: <babonás hiedelem szerint> varázslattal, boszorkánysággal rontást, betegséget okoz vmely élőlénynek. Azt rebesgették róla, hogy már sok embert megrontott. Marhát, embert megrontott varázslatokkal. (Jókai Mór) Az se lehetetlen, hogy Pataki Erzsók rontá meg valami boszorkánypraktikával. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) Megront vkit: vkinek teljes anyagi v. testi romlását okozza; tönkreteszi. Az új emeletes házban annyira megrontotta magát, hogy tavaszra elővette a köhécselés. (Jókai Mór)
3. (választékos) Erkölcsileg romlottá tesz; elzülleszt, elront. Megrontotta a fiatalembert. Szokratészt azzal vádolták, hogy megrontja az ifjúságot. || a. (választékos) <Fiatal leányt> szűzességétől rendsz. erőszakkal megfoszt. Hatalmával visszaélve több fiatal leányt megrontott.
4. <Vmely körülmény fennálló jó viszonyt> rosszra változtat. Elvi ellentétek megrontották barátságukat. A háború megrontotta a szomszédos államok barátságos kapcsolatait.
5. (választékos) <Állapotot, folyamatot> teljesen megzavar, tönkretesz. Megrontja vkinek a boldogságát, az életét, az örömét. Mily nagy baklövés! | Most egy igaz szerelmet a nedű | Varázsa által megront bűvöd, és | A hű lett csalfa, nem a csalfa hű. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Szemeiből gúny látszott…, mely még a jó atyafiak kedvét is megrontotta. (Tolnai Lajos) A legszebb ábrándomat rontja meg. (Mikszáth Kálmán)
6. (irodalmi nyelvben) <Vmely értékes tulajdonságot> jellegétől megfoszt. Bennem ifjúkorom alatt az álmíveltség, szemfényvesztés, részrehajlás nem rontották meg az eredeti természetességet. (Táncsics Mihály) Fordulatra volt szükség, a boldogságnak ez a teljessége már csak megronthatta, elrothaszthatta volna az emberben az istenit. (Móricz Zsigmond)
megrontás; megrontat; megrontható; megrontó; megrontott.
