megsemmisítő
megsemmisítő [ë-ë] melléknév -n v. -en [e] v. (régies) -leg [e]; (-bb)
1. Olyan, aki, ami megsemmisít (1, 2, 4) vmit. A forgalomból kivont bankjegyeket megsemmisítő hivatalnok; a vetést megsemmisítő jégeső; a támadókat megsemmisítő géppuskatűz. Megsemmisítő csapást mértek az ellenségre. [A hadsereget] igyekeztek a megsemmisítő visszavonulás után helyrehozni. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, jogtudomány) Olyan <végzés, határozat>, amely semmisnek, érvénytelennek nyilvánít vmit. A szerződést megsemmisítő ítélet.
2. (átvitt értelemben) Olyan, ami erkölcsi, lelki értelemben (teljesen) összetör vkit. Megsemmisítő gúny, bírálat. Átkozd meg, kik tégedet Ily nyomoruságba löktek; Mondj megsemmisítő átkot Hajlékukra. (Petőfi Sándor) Felkutatja… barátjának múltját. Kövér panamákat talál benne, megszerzi a barátja ellen szóló megsemmisítő bizonyítékokat. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Megsemmisítő fölény: olyan f., amely már eleve reménytelenné teszi a küzdelmet a szemben álló fél számára. || b. (átvitt értelemben) Vki iránt érzett teljes megvetést kifejező. Megsemmisítő pillantás, tekintet.
