megszakad
megszakad tárgyatlan ige
1. <Hosszanti irányban mozgó fonál> szakadása miatt bizonyos ponton túl nem folytatódik; vhol elszakad. Itt megszakadt a cérna, a szál. || a. (átvitt értelemben) <Hosszanti kiterjedésű tárgy, jelenség> bizonyos ponton túl egy darabig nem folytatódik, s ott egy rész hiányzik, nincs meg belőle, v. teljesen hiányzik a folytatása, vége, befejező része. Itt megszakad az árok, a töltés, a vonal. || b. (átvitt értelemben) <Összefüggő működés, folyamat, viszony külső zavaró körülmények miatt> nem folytatódik tovább; abbamarad, félbemarad. Megszakad az áram; megszakad az elbeszélés fonala; megszakad él(e)te fonala. A tárgyalások megszakadtak. Megszakadt a telefonösszeköttetés a várossal. Hótorlaszok következtében megszakadt a vasúti közlekedés. Az elbeszélés megszakadt. A külvilággal minden kapcsolat megszakadt. De végre, hajh! egy dárdának Hegye úgy fut nyakának, Hogy vérere megfakad, S lélegzete megszakad. (Kisfaludy Sándor) A barátság köztünk megszakad. (Vörösmarty Mihály) Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad. (Petőfi Sándor)
2. (gyak. túlzó) <Ember, állat v. ezeknek vmely testrésze nagyon sok munkától, erős igénybevételtől> megroppan, megrokkan, tönkremegy. Megszakad a lépe; majd megszakad: a) majdnem belehal, már alig bírja; b) teljes erejéből, végső erőfeszítéséig; (gúnyos) nem szakad meg a dologban, a munkában, a sietésben stb.: nem nagyon erőlteti meg magát benne. Majd megszakad a sok munkától. Az ember majd megszakad a nevetéstől. A kemény futásban megszakadt [a ló] belseje, s ott a gyepen felfordult. (Eötvös Károly) A kiskutya… vitézül csahol ki a kerítésen, majd megszakad bele a gégéje. (Móricz Zsigmond) Falnak esve röhögtek vagy negyedóráig, hogy majd megszakadtak. (Nagy Lajos) || a. Megszakad a szív(e): a) (ritka, népies) szívszélhűdést kap; b) (átvitt értelemben) belepusztul vmely érzelmi jellegű csapásba. Megszakad a szíve a gyermeke után. Megszakad a szíve a fájdalomtól. Megszakad az ember szíve, ha látja őket. Klárika csak sírt, csak sírt, hogy szinte a szíve készült megszakadni. (Mikszáth Kálmán) || b. Majd(nem) megszakad a szíve (vmiért): nagyon fáj neki vmi. A szived majdnem megszakad, szólnál, de szavad elakad. (Szabó Lőrinc) || c. Majd megszakad a szíve vkiért, vmiért: nagyon vágyódik vki után, vmire. Már majd megszakadt a szívem egy kis tejért. (Móricz Zsigmond) || d. (népies) (Ott) szakadj meg!: <szitokszóként:> (ott) dögölj meg, pusztulj el! Hop, hop, hop, a hegyre hop! – | Ott szakadj meg, tök kolop, | Addig itt ez jól meglop. (Vörösmarty Mihály) Hiszed egy szavát, szakadjon meg? Bolondot | Darál. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
megszakadás; megszakadó; megszakadt.
