megszalad
megszalad tárgyatlan ige
1. (népies) Szaladásnak ered; szaladva távozik vhonnan; megfut. Hiába hangicsál a duda, furulya, Összebőg a marha, megszalad a gulya. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint erős bajnoktól megszalad a gyenge: Oly nehéz volt másnak nézni e két szembe. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Megszalad vmi elől v. vmitől: nem akarja vállalni a szóban forgó feladatot; visszariad. Nem lennék igaz újságíró, ha egy tárca sujettől [= tárca témájától] megszaladnék. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben is, népies) <Gép, jármű, ill. vmely tárgy> hirtelen gyorsabb mozgásnak indul, mint kellene, v. mint ahogyan mozogni szokott. A domb közepén a szekér megszaladt. Megszaladt a kés, belevágott a kezébe. A pincébe eresztett hordó megszaladt a munkások kezéből. || a. (átvitt értelemben, népies) <Föld> hirtelen csúszni, omlani kezd. Megszalad a domb, a kő.
4. (átvitt értelemben, ritka) Megszalad a szem (a harisnyán): kezd leszaladni (5) a szem (a harisnyán).
megszaladás; megszaladó; megszaladt.
