megszán
megszán tárgyas ige
1. Megszán vkit: szánalom, részvevő együttérzés, ill. ebből fakadó segíteni akarás érzése fogja el vki iránt. Úgy megszántam a szegény árvákat! Követ meglágyítna [az özvegy] keserves sirása: Hát Miklós ugyan, hogy ne szánná meg nagyon, Holott neki kőnél lágyabb szíve vagyon? (Arany János) Az öregúr arcába tekintett, …és most annyira megszánta őt, hogy szíve összefacsarodott. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalmi nyelvben) Megszán vkit: a kegyelem, irgalom, megbocsátás, ill. ebből fakadó segítés magatartását, álláspontját foglalja el vki irányában. Minek magunkat lassan ölni? | …S régi dicsőséget idézni, Idézni mind, mi ősi, ódon, Hogy hátha mégiscsak megszánna | Az Uristen valami módon. (József Attila)
2. Vki megszán vmit: <vkinek vmely cselekvése, állapota> szánalmat és segíteni akarást kelt fel vkiben. Megszánta a szegény gyerek vergődését, sírását. Megszánták a nyomorúságát. Istenasszony, szánd meg ó nyögésem, S enyhítsd egekből kínos esdeklésem! (Kölcsey Ferenc)
megszánás; megszánható; megszánó; megszánt melléknév.
