megszegik
megszegik tárgyatlan ige (csak egyes szám 3. személyben) (ritka)
(költői) <Lélegzet> külső hatásra hirtelen elakad, eláll. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Megszegik a kedve: elmegy a kedve. Amennyiben megpillantaná… [témáját a költő] az értelem és öntudat fényében, föltétlenül megszegne a kedve, abbahagyná írását. (Kosztolányi Dezső)
