megszégyenít
megszégyenít tárgyas ige
1. Megszégyenít vkit: <tapintatlan eljárásával, tettével> azt okozza, hogy vkinek szégyellnie kell magát; rápirít vkire. Miért kellett ezt a gyereket úgy megszégyeníteni? Az istentiszteleten megszégyenítette a főpapot – több helyen kijavította a régi szöveget. (Karinthy Frigyes) Még a betegség okait és várható lefolyását is jobban akarta ismerni a doktornál, akit néha valóban megszégyenített. (Babits Mihály) || a. (ritka) Megszégyenít vkit: szégyent hoz vkire. Én meg nem szégyenítem A nemzetségemet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely jó tulajdonságban felülmúl vkit, vmit; túltesz rajta. Minden várakozást megszégyenít. Minek nevezzelek, Boldogságomnak édes anyja, …Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság, …Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor)
megszégyenítés; megszégyenített; megszégyeníthető; megszégyenítő; megszégyeníttet.
