megszégyenül
megszégyenül tárgyatlan ige (választékos)
<Személy> olyan helyzetbe kerül, hogy szégyenkeznie kell. A király összehívatá rögtön bölcseit és jósait, hogy magyarázzák meg az álmot. Senki sem boldogult vele. Mikor mind megszégyenültek, előhívatá Ferhádot. (Jókai Mór) || a. (ritka, választékos) <Magatartás, megnyilatkozás> egy alkalommal szégyellni valónak, szégyenletesnek bizonyul. A csodálatos ember jóslatai egyetlenegyszer sem szégyenültek meg. (Jókai Mór)
megszégyenülés; megszégyenülő; megszégyenült.
