megszelídül
megszelídül tárgyatlan ige
1. <Vad (viselkedésű) állat nevelés, idomítás következtében> szelíddé válik. Az elefánt könnyen megszelídül.
2. (átvitt értelemben) Haragja csillapulván, szelíddé, kedvessé, nyájassá válik vki. A beszélgetés hatására egészen megszelídült. Véred oly forrongó és szilaj! | Gyógyitni fognak amíg megszelídűlsz. (Madách Imre) Nagyon megszelídült ez a haragos, komor férfiú. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) <Emberi megnyilatkozás> egészen barátságossá, kedvessé, szelíddé válik. Hangja, viselkedése megszelídül.
3. (átvitt értelemben) Megszelídül vmi: vmely természeti v. lelki jelenség háborgása megszűnik, ill. kisebb erejű, kisebb fokú lesz. A vihar, a tenger megszelídül. Önélceivel nevetésre fakaszt, haragom hogy megszelidűljön. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kicsinyek… nagyokat nevettek minden új hullámon, mely zúgva, fenyegetve közeledett feléjük és mire hozzájuk ért, megszelídült. (Babits Mihály)
megszelídülés; megszelídülő; megszelídült.
