megszenved
megszenved ige
1. tárgyatlan <Vkinek eléréséért, vminek érdekében> sok szenvedést, fáradságot, nélkülözést visel el. Megérdemli a boldog nyugalmat, hiszen megszenvedett érte.
2. tárgyatlan <Vmely tettéért> szenvedéssel megbűnhődik, meglakol. Megszenved bűnéért, hibájáért, mulasztásáért. Ő ellene sokat vétett, de mind azért megszenvedett. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (ritka) Vki megszenved vmivel: vmi sok gondot, bajlódást okoz vkinek. Ugyancsak megszenvedett azzal a köves talajra telepített szőlővel.
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Számára kellemetlen dolgot, körülményt> elvisel, eltűr. Van valami, mit természetem meg nem szenved, a kolozsvári káposztát. (Vas Gereben) Ilyeneket a nép soha sem dalolt, füle sem szenvedhetné meg… (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Ellenszenves személyt> megtűr. Ellenség vagy áruló, ki Hont tipor, …Áldott földe szép hazánknak Drága hon, Meg ne szenvedd soha őket Hátadon! (Vörösmarty Mihály)
4. tárgyas (ritka) Megszenved vmit: vmi miatt sok szenvedést visel el. Fiatal korában keservesen megszenvedte az uradalmi intézők rossz kedvét. Nagyszerű egyéni kiválóságok vannak benne. Ami rossz, az [az akkori] társadalomé, ő nem felelős érte, és mégis ő szenvedi meg. (Móricz Zsigmond)
megszenvedés; megszenvedett; megszenvedő; megszenvedtet.
