megszeplősít
megszeplősít tárgyas ige (ritka)
1. Szeplőssé tesz. A tavaszi nap megszeplősítette az arcát.
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) <Nőt> nemi ártatlanságától, tisztaságától (erőszakkal) megfoszt; megbecstelenít. Bánk bánnak a feleségét A királyné öccse Erőszakos lator móddal Megszeplősítette. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Megszeplősít vkit, vmit: vkinek, vminek szellemi v. erkölcsi tisztaságán foltot, csorbát ejt. Azt hittem, a szemem kiég, s már a hallgatása által az ilyen beszédnek meg vagyok szeplősítve. (Jókai Mór) Megszeplősíté az irodalmat ízetlen firkáival. (Lévay József)
megszeplősítés; megszeplősített; megszeplősíthető; megszeplősítő.
