megszépül
megszépül tárgyatlan ige
1. <Személy, dolog> a kívánt mértékben szebbé, ill. az adott lehetőségek között teljesen széppé válik. Hogy megszépültél, mióta nem láttalak! Városunk nagyon megszépült az utóbbi években. Jaj, be megszépült a ténsasszony. (Tolnai Lajos) A csúf vén nő mintha megszépült volna e világításban, markáns vonásai egy matróna fenségét nyerték. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben) <A zavaró mozzanatok háttérbe szorulása, elfeledése folytán> a valóságosnál szebbnek tűnik fel vmi. Idővel minden megszépül. Gondolatvilágában… örökre visszatérő álmok kísértenek, melyek megszépülnek a fájdalomtól. (Kosztolányi Dezső)
megszépülés; megszépülő; megszépült.
