megszorul
megszorul tárgyatlan ige
1. Megszorul (vmiben): vmely szűk helyre kerülve megakad, s nehezen, alig mozdíthatóvá válik. Megszorul az ék; megszorul a fűrész a görcsös fában, a kés a száraz kenyérben, a kulcs a rozsdás zárban.
2. (ritka) Szoros, szűk helyen helyezkedik el v. terül el. Csak megszorulunk valahogy: úgy összeszorulunk, hogy elférjünk. A völgy két hegy között szorul meg. || a. (ritka) Szűkebb helyre szorul; összeszorul. A Duna Visegrádnál megszorul.
3. <A levegő, a meleg> áramlásában megakadva megreked. A levegő megszorult az alacsony folyosón.
4. (népies) <Gabona, gabonaszem közvetlenül a teljes érés előtt hirtelen jött nagy hőség miatt> összeszárad, s apró marad. A búza az érést megelőző rekkenő hőségben megszorult. Olyan termése volt, hogy hetedhét országra szólt… A szeme se szorult meg a búzának, mint másutt. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) <Személy vmely tekintetben, kül. pénz dolgában> nehéz helyzetbe kerül (és más segítségére szorul, arra van utalva). Amikor megszorul, hazugsággal vágja ki magát. Adjon egy kis lisztet, nagyon megszorultam. Engem mindig pontosan fizet, – s amely órában megszorulok, van pénz nála.(Arany János) Ezöntúl… napszámba mén a munka fejenkint. – Keserűen felel a mérnök…: – Persze, aki meg van szorulva, azzal könnyű így beszélni. (Tömörkény István)
megszorulás; megszoruló.
