megtámadhatatlan
megtámadhatatlan melléknév -ul, (régies) megtámadhatlan
1. Olyan <erődítmény, terület>, amely annyira biztos védelmet nyújt, ill. annyira védett, hogy megtámadni (1a) nem érdemes; bevehetetlen. A franciák a Maginot-vonalat megtámadhatatlannak hitték.
2. Olyan <személy, jellem>, akit feddhetetlensége miatt nem lehet erkölcsileg megtámadni (3); sebezhetetlen. Az ő megtámadhatatlan személye csak javára válhat ügyünknek.
3. (átvitt értelemben) Vitathatatlan. A kétszer kettő négy megtámadhatatlan igazság.
4. (jogtudomány) Olyan <jogügylet, döntés>, melyet jogi úton nem lehet megtámadni (4). A Legfelső Bíróság döntése megtámadhatatlan.
megtámadhatatlanság.
