megtermett
megtermett [ë-e-ë] melléknév (-en) [e] (többnyire a jól határozóval kapcs.)
Nagyra nőtt, arányosan fejlett termetű <személy, ritk. állat>. Jól megtermett ember. Az istállóban három megtermett jó ló kapálta… a padlatot. (Tolnai Lajos) Bálint úr jól megtermett javakorú [= javakorabeli] ember. (Gárdonyi Géza) Tamásiné hatalmas, megtermett asszony volt. (Krúdy Gyula)
megtermettség.
