megutál
megutál [g-u] tárgyas ige
Megutál vkit, vmit: vkivel, vmivel szemben utálat fogja el. Megutáltam azt a hízelgő, alakoskodó embert. Megutálta az ottani kosztot. Megutáltam még a szagát is. Testvért testvér, apát fiú elad… Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nemzeten: Megutálni is kénytelen legyen. (Tompa Mihály) Megutáltam… irodalmunkban a sok kicsinyes hiúságot. (Gyulai Pál) Hajh, megutáltam az életet. (Ady Endre) Megútáltam hitet és csókot. (Szabó Lőrinc)
megutálás; megutálható; megutáló; megutált; megutáltat.
