megvakít
megvakít tárgyas ige
1. <Embert, állatot> látóképességétől megfoszt, vakká tesz. A kicsapódó láng megvakította. A szegény fülemülét megvakította, hogy szebben énekeljen. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Egy időre látóképességétől megfoszt vkit, elkápráztatja a szemét. A düh valósággal megvakította. || b. (átvitt értelemben) Most az ősz lesz tavaszom, mert Akkor vőlegény leszek… De nem nézek a jövőbe, …Mert az olyan fényes nap, hogy Megvakítná szememet. (Petőfi Sándor) || c. (régies) Büntetésül kiszúrja, kisüti, kiégeti, kitolja vkinek a szemét. II. Bélát gyermekkorában megvakították.
2. (átvitt értelemben, régies) Elvakít (2–3). Kit előitéletek még nem vakítottak meg. (Eötvös József)
megvakítás; megvakító; megvakított; megvakíttat.
