megvénül
megvénül tárgyatlan ige
Egészen vénné válik; a vénség bekövetkezik nála, nagyon megöregszik. Ha majd megvénülünk, ráérünk. Jobb megvénülni, mint meghalni. Nem fog ő ott megvénülni: nem marad meg sokáig a mostani helyén, nem lesz ott maradása. || a. (kissé rosszalló) <Korbeli előrehaladástól függetlenül> a vénség jelei megmutatkoznak rajta. Hogy megvénült ez az asszony! Az utóbbi évek alatt nagyon megvénült. Ha feleséged vagyok, tessék megbecsülni, ahogy az egy feleségnek kijár! Nem tehetek róla, hogy megvénültem. (Móricz Zsigmond)
megvénülés; megvénülő; megvénült.
