megvilágít
megvilágít tárgyas ige
1. <Fény, fényforrás> ráeső, rááradó fényével világossá, láthatóvá tesz vkit, vmit. A tűzvész megvilágította a láthatárt. Egyetlen pislákoló mécses megvilágította az arcát. Az út sötétes volt. A hold csak homályosan világította meg. (Gárdonyi Géza) [A fogat] lámpásai megvilágították az egész Stefánia utat. (Krúdy Gyula) A gyér világítás csak… az élénken beszélgető emberek arcéleit világította meg. (Kuncz Aladár) || a. Vmely fényforrás fényét ráirányítva, láthatóvá, világossá tesz vmit. Ügyesen világították meg a színpadot. Reflektorával megvilágította az utat. || b. (ritka, fényképészet) <Fényérzékeny anyagot> megszabott ideig fényhatásnak tesz ki, hogy így vminek a képét rögzítse; exponál.
2. (átvitt értelemben) <Vki vmely problémát, összefüggést> értelmi eljárással szemléletessé, világossá, érthetőbbé tesz, lényegét felfoghatóvá teszi. Fejtegetéseit példákkal világította meg. Új adatokkal világította meg a város történetét. || a. (átvitt értelemben) <Főként vmely megnyilatkozás> szemléletessé, világossá tesz vmit. Ez a néhány adat jól megvilágítja a fejlődést. Hozzászólása alaposan megvilágította a kérdést. A következő példák… e fejtegetés további részleteit világították volna meg. (Arany János) Az volt az ötlete, hogy egy és ugyanazt a témát több cikk világítsa meg különböző szempontokból. (Babits Mihály)
megvilágítható; megvilágító; megvilágított; megvilágíttat.
