megvisz
megvisz tárgyas ige (rendsz. határozott tárggyal)
1. Elvisz vmit olyan vkinek, akit az megillet, akinek az jár. Megviszi a szomszédjának a tartozását. Így sikerült vérben által verekedni, De zsákmányt Kanyaró nem mer vala vetni; …Egyedül a kardot viszi meg Budára. (Arany János) Megyek a nagyságos úrhoz, megviszem neki a füstpénzt. (Jókai Mór)
2. <Hírt> vhova elmenve átad, elmond olyan vkinek, akit érdekel, v. aki várja. Ő vitte meg a családnak a szomorú hírt. S Etele nem tudná Buda bátyja tettét? | Jól tudja bizonnyal: hívei megvitték. (Arany János) Az öreg tiszteletes úr… megijedt, midőn a szörnyű hírt megvitték neki. (Jókai Mór)
megvihető; megvitel; megvitt; megvivés; megvivő.
