megvív
megvív ige, (régies, irodalmi nyelvben) megví
1. tárgyas <Vmely harcot> végigküzd (1). Megvívja a csatát, az ütközetet. Ide vették be magukat a trónkövetelők,… itt vívták meg döntő csatáikat. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Harcot> vmely ügy, eszme nevében, megvalósítása érdekében végigküzd. Megvívjuk harcunkat a haladás ellenségeivel.
2. tárgyas (ritka, választékos) <Várat> ostrommal elfoglal. 1849-ben a honvédek megvívták Buda várát.
3. tárgyatlan (régies) <Csatatéren> karddal, tőrrel v. egyéb szúró fegyverrel vmelyik fél győzelméig párharcot vív vkivel. A magyar vitéz megvívott a törökkel. Lajos… | Ugrat Jakab ellen, hogy megvíjjon véle. (Arany János) Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya, Csataszomjas [= csatára szomjas] lován megvívni ellenével! (Juhász Gyula) || a. tárgyatlan (1945 előtt, választékos) Az egyik fél győzelméig párbajt vív vkivel. Megvívott a vetélytársával életre-halálra. Hivtam, de reá nem álla, …Hanem erőszakkal kézre kerítettem S igazán megvívtunk, tanu nélkül, ketten. (Arany János) Magasabb rangú tisztnek nem illett ilyen emberrel megvívni. (Jókai Mór)
megvívás; megvívat; megvívhatatlan; megvívható; megvívó; megvívott.
