megvon
megvon tárgyas ige
1. (átvitt értelemben is) <Határt, határvonalat> meghatároz, kijelöl. A járás határát a folyó mentén vonták meg. Nem tudta megvonni a határt valóság és költészet között. A varázskörből, melynek határait [Petőfi]… vonta meg, a legjobb sem igen tud menekülni. (Arany János)
2. (régies) Megvonja magát: meghúzza magát, meghúzódik vhol. A szaracénok csendesen megvonták magukat az árkokban. (Jókai Mór) A királyné fut, s mikor az éj reászáll, rongy istállóban vonja meg magát. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) Vkitől, vmitől megvon vmit: nem adja meg vkinek, vminek azt, ami neki jár, v. amire feltétlenül szüksége van, ill. amit eddig kapott v. élvezett. Megvonja a szót vkitől; megvonja a segélyt, a támogatást. Megvonták tőle az iparengedélyt. Megvonta bizalmát barátjától. Megvonta az abrakot a lovaitól. Klarissz sohasem vonta meg tőlem a barátságát. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vkitől, vmitől megvon vmit: nem ad meg neki kellő mértékben vmit, amire szüksége van; elvon (5) tőle vmit. A szájától vonja meg a falatot. Még az ételt is megvonja gyermekeitől. Fiatalságomban számos örömet megvontam magamtól. (Ambrus Zoltán)
4. (tájszó) Meghúz (főleg 2, 9). Megvonta a drótot, és ügyes kézzel kerekítette rá a tál karimájára. (Gárdonyi Géza) Micsoda szemöldökök! Mintha lénia mellett, finom tusvonással vonta volna meg a Teremtő! (Gárdonyi Géza)
megvonás; megvonat; megvonható; megvonó; megvont.
