melák
melák [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb (bizalmas) Jól megtermett, otromba, nehézkes mozgású <személy>. Nagy melák ember. A kis kövér férfi hivatalnok, az asszony férje; a nagy melák ember hivatalnok, a kis kövérnek főnöke s az asszony barátja. (Nagy Lajos) || a. (ritka, bizalmas) Esetlen, málészájú <személy>; mafla, bamba. Novák ordított: Szemtelen… Bikfic… Melák. – Nem vagyok melák. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -ot, -ja
1. (bizalmas) Ilyen személy, főként férfi v. fiú. Micsoda melák! Nézd ezt a melákot, csak tátja a száját.
2. (tájszó, elavult) Hatalmas termetű, nagy tátott szájú (mészáros)kutya. Csiba te, rossz kutyák! | …Harapós korcs, melák, avagy agár, | …mindannyitok Nyüszögni [= nyüszíteni] és üvöltni fog. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
melákoskodik; melákság.
