melléfog
melléfog tárgyatlan ige
1. Melléfog (vminek): melléje nyúl vminek, amit meg akart fogni v. meg kellene fognia, és így nem fogja meg, v. mást fog meg helyette. Melléfogott a nyélnek. Meg akarta húzni a féket, de melléfogott. A sötétben melléfogott a kilincsnek, és a csengőt húzta meg. || a. (bizalmas) Melléfog (vminek): nem talál el vmely célt. Melléfog a labdának. A kezdő kézilabdázó gyakran melléfog a gyenge labdának is. A sötétben nem tudta kinyitni a fiókot, mert mindig melléfogott a kulccsal. || b. (zene) <Hangszeren ügyetlenségből, tévedésből> hamis hango(ka)t fog. Hegedűn nem játszik biztosan, sokszor melléfog. Tiszta hármashangzatot akart leütni, de melléfogott.
2. (ritka) <Vágó v. író eszköz vmely hibája folytán> nem egészen ott fejti ki hatását, ahol kellene, hanem kissé mellette. Nem jó ez a kés, melléfog. A ferdére hegyezett ceruza melléfog.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy ügyetlenségből v. rossz számítás következtében> helytelenül cselekszik, s így nem éri el a kívánt célt, v. éppen rosszul jár; hibát követ el, bakot lő. Melléfogott, amikor munkatársait kiválasztotta. Jól melléfogott: anyja előtt szidta a lányát. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Cselekvésével a véletlen, előre nem látott körülmények folytán> nem éri el a kívánt célt. Azt hitte, hogy ezzel a totószelvénnyel majd nyer, de melléfogott. Nagyon bízott új ismerősében, de ezúttal melléfogott. Ilyen csúnya ruhát vett: jól melléfogott. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Téved. Jósolni próbált, de megint melléfogott. Hű, de melléfogtál, amikor ezt mondtad.
melléfogás; melléfogó.
