melles
melles [e-e] melléknév és főnév, (népies) mellyes
1. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Nagy mellű, dús keblű <nő>. Melles asszony, hölgy. Mint a buza, piros, teljes Kerek arca, maga mellyes, …Az egész lyány ugyan helyes. (Arany János) A szolgáló, egy vastag, kövér karú, melles parasztleány… két lámpát hozott be. (Tolnai Lajos) || a. Széles, kidomborodó mellkasú <férfi>. Magas, melles legény.
2. Olyan <ruhadarab>, amelynek felső része a mellet is takarja. Melles kötény, nadrág. Egy percre látom édesapámat a lámpa alatt. Melles kék kötőben, a madzagos pápaszemmel. (Móra Ferenc) Fekete melles kötényt kötött fel. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (tájszó) Rendsz. vattával bélelt (bőr)mellény. Kigombolták dolmányát és mellesét. (Eötvös Károly) Nyúlj a mellesem alá – rebegte a török. (Gárdonyi Géza)
