méltatás
méltatás főnév -t, -ok, -a (választékos)
1. A méltat (1) igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit méltatnak, méltónak, érdemesnek tartanak vmire. Vkinek vmely állásra, tisztségre való méltatása; a kép megtekintésre méltatása; a levélnek elolvasásra méltatása.
2. Dicséret, értékelés. Vmely érdem, érték méltatása. Belekezdett a mű méltatásába. Nem fogyott ki erényeinek a méltatásából. Nem volna itt helyén a tragédia érdemlegi méltatásába ereszkednem. (Arany János) || a. Ennek eredménye: vmit, (vkit) méltató, elismerő megnyilatkozás, az érdemeket, értékeket ismertető beszéd v. írásmű. A regény, a színdarab méltatása. Olvasta a festő legújabb művéről írt méltatást.
méltatású.
