méltóztatik
méltóztatik tárgyatlan ige -om, -ol; -tam, -ott; -nám, -nál, -nék; ..assál, ..assék, (ritka) méltóztat -sz, -na, ..asson (főnévi igenévvel, melyet a beszélők egy része tárgyként fog fel; 1. személyben ritk, rendsz. tréfásan haszn.) (elavulóban, választékos)
<Nagyon udvarias, választékos, olykor alázatoskodó beszédben, annak érzékeltetésére, sugalmazására, hogy a megszólított a saját akaratából végzi a szóban forgó cselekvést.> Méltóztatik parancsolni? Méltóztassék helyet foglalni. || a. <A személy akaratától nem függő állapotról, magatartásról szólva, puszta udvariassági formulaként.> Beteg méltóztatott lenni?: beteg volt (ön stb.)? Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezt mind a kisasszonyért teszem. (Vörösmarty Mihály) || b. (gúnyos) <Leereszkedést, megvetést, lenézést, lekicsinylést éreztető v. kellemetlen cselekvést eláruló magatartásról szólva.> Hát méltóztatott felkelni? A főispán… elértette a tréfát, jó példával járván elöl kegyesen össze méltóztatott verni tenyerét. (Kosztolányi Dezső)
