mélység
mélység főnév -et, -e [ë, e]
1. A mély (I. 1–2) melléknévvel kifejezett függőleges kiterjedés, távolság. Öt láb(nyi), tíz öl(nyi) mélység; száz méter(nyi) mélységben a tenger, a föld színe alatt; nagy mélységbe(n), mélységből. A búvár húsz méter mélységbe ereszkedett le. Madár volt, veréb, s… | hat emelet mélységben… élt, …ugrált, röpdösött. (Szabó Lőrinc) || a. Vminek a mély melléknévvel kifejezett tulajdonsága, kiterjedése. Az akna, az árok, a bánya, a gödör, a kút, a láda mélysége; a folyó, a tenger(fenék), a tó mélysége; a seb mélysége. A völgy mélysége száz méter lehet. Megmérte a víz mélységét.
2. Mély (1–2), tágas űr, üreg, meredeken mélyülő térség, mélyen fekvő hely; mély (II. 1). Borzasztó, feneketlen, ijesztő, rémítő, szédítő mélység. Mélység tátong alattunk. Nem szédült a mélység fölött. A sziklacsúcsról letekint a mélységbe. Lezuhant a mélységbe. Az autó a mélységbe fordult. Kiáltás hallatszott a mélységből. A bérc szélére léptem, Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam. (Petőfi Sándor) Csak társaim segítségével tudtam a romokról lejönni, s ezentúl már mindig irtózat fogott el a mélységektől. (Kuncz Aladár) || a. (rendsz. többes számban) (kissé választékos) A föld belsejében mélyen levő hely(ek). A bánya, a föld mélységei. A mélységek morgása és harsogása mutatja, hogy a kozmosz [= világegyetem] rettentő görcsökben vajúdik. (Móra Ferenc) || b. (kissé választékos) (Igen) mély víz. Csónakjuk suhant a mélység felett. Egy szál gerenda tartotta fenn a mélység fölött. Lemerül, lesüllyed a mélységbe. Fölmerül a mélységből.
3. (átvitt értelemben) A mély (I. 3) melléknévvel kifejezett, a test felszínétől befelé való vízszintes kiterjedés. A fiók, a szekrény mélysége. || a. Nagyobb térségnek, területnek a szélétől befelé haladó, a túlsó széléig mért vízszintes kiterjedése. Az erdő, a kert, a szoba, az udvar mélysége. || b. (átvitt értelemben) Vmely képnek az a tulajdonsága, hogy a harmadik dimenziót, a távolságot is (híven) érzékelteti, hogy az ábrázolásnak van távlata. A fénykép élessége és mélysége.
4. (átvitt értelemben) Vmely hang mély (I. 4) volta, jellege. A basszista, a nagybőgő hangjának mélysége.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Korábbi állapotához v. másoknak sokkal kedvezőbb helyzetéhez viszonyítva> mélyre süllyedt, hanyatlott, nagyon alacsony v. a legalsó társadalmi, gazdasági, anyagi helyzet, állapot; a hanyatlás, süllyedés viszonylagos mélypontja. Napóleon a legmagasabb polcról egyszerre a mélységbe zuhant. || a. (gyak. többes számban) (átvitt értelemben, választékos) <Osztálytársadalmakban> a (leg)alsó, legelnyomottabb, legszegényebb társadalmi réteg(ek). A társadalom mélységeiből küzdötte fel magát.
6. (átvitt értelemben, választékos) Reménytelen, kétségbeesett erkölcsi v. érzelmi állapot; süllyedtség, züllöttség. Erkölcsi mélység; az élet mélységei; a züllés mélysége. Kalandos élete során megjárt már minden mélységet. A regény bátran föltárja a mélységeket. Szegény ember volt, azok közül a mélységben élő szegények közül, akikkel itt találkoztam először. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben, választékos) Vmely (lelki) jelenségnek, folyamatnak, állapotnak mély (8, 10), őszinte, erőteljes volta, nagy, erős foka. Az álom, a bánat, a csend, az érzelem, a fájdalom, a gyűlölet, a megaláztatás, a szenvedés mélysége; nézésének, tekintetének mélysége. A levél írója… Most kitüntetheti férfi-merészségét S bebizonyithatja szerelme mélységét. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely lelki folyamatnak, gondolati, érzelmi jelenségnek v. tartalomnak mély (7), nehezen föltárható volta, bonyolultsága. Emberi mélységek; bölcsességének, gondolatainak, hatásának mélysége; a probléma, a titok mélysége. A lélek mélységeit tárja föl.
Szóösszetétel(ek): mélységiszony; mélységmérés.
mélységi; mélységű.
