menedékjog
menedékjog főnév
1. (jogtudomány) Az a jogszokás alapján igényelhető védelem, amelyet vmely állam nyújt vmely – a területére politikai okból menekült – személynek azáltal, hogy nem adja ki az őt felelősségre vonni akaró államnak. Védi a menedékjog; menedékjogot biztosít, nyújt vkinek; menedékjogot élvez, kap. Azok az idegen állampolgárok, akiket demokratikus magatartásukért… üldöznek, a Magyar Népköztársaságban menedékjogot élveznek. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (történettudomány, jogtudomány) <Az ó- és a középkorban> a bűnösnek az a joga, hogy főbenjáró büntetés elől templomba v. más egyházi intézmény területére menekülhetett, és ezáltal a főbenjáró büntetéstől megszabadulhatott.
menedékjogi; menedékjogos; menedékjogú.
