mennyezet
mennyezet [ë-e-e v. e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az épület födémjének az a része, amely a szobát, a helyiséget alulról nézve fedi; plafon. Boltozatos, gerendás, kazettás mennyezet; a mennyezettől a padlóig. A mennyezetről csillár lóg alá. Fekszel az ágyon s nézed félsötét | betegszobád meszelt mennyezetét. (Babits Mihály)
2. Tető, melyet díszként emelnek vmi fölé. Az ágy, a szószék, a trón mennyezete. Az asztalfőn álló székek bíborral bevonva és mennyezettel födözve, mintha fejedelmek számára állnának ottan. (Jókai Mór) || a. (népies, vallásügy) Négy rúdon hordozható díszes födél, amely alatt <körmenetek v. más szertartások idején> a pap halad, ill. ül; baldachin. [Az ostromló törökök] olyforma készségeket szereztek, mint amilyenek alatt a papok viszik a szentséget a körmeneteken. Csakhogy a mennyezet teteje erős deszka, a négy rúdja meg négy kopja. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. mennyezetégő; mennyezetfestmény; mennyezetfestő; mennyezetgerenda; mennyezetkészítés; mennyezetlámpa; mennyezetpárkány; mennyezetrózsa; 2. vakmennyezet.
mennyezeti; mennyezetű.
