menyegző
menyegző [ë-e] főnév -t, -je [e] (régies írva: menyekző is) (választékos)
Esküvő, ill. az ezt követő lakodalom. Menyegzője napján; hivatalos a menyegzőre; eltáncolja a menyegzőt; menyegzőt tart v. menyegzőjét tartja. Ugy mennek a halál elébe ők [a szabadság katonái], Amint más ember menyegzőre mén. (Petőfi Sándor) Toldi Lőrincnének most van-é a torja? | Vagy menyegzőjének hozta így a sorja? (Arany János) ő a menyekzőt nem jött el megüllni. (Szigligeti Ede)
Szóösszetétel(ek): menyegzőéj.
menyegzői; menyegzős.
