mereszt
mereszt [e-e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e] v. -ni
1. <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> szemét mereszti vkire, vmire: kitágult merev szemmel néz, mereven figyel vkit, vmit. Vö: rámereszt. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk mereszti a szemét. Szemét sokáig rám meresztette. Szemét mereszti a belépőre. Hiába meresztettem a szememet, nem láttam semmi feltűnőt. [Toldi] Meg-megállt, szemét a föld felé meresztve, Mintha lába előtt valamit keresne. (Arany János) Ijedt, kerek szemét a látogatóra mereszti… (Krúdy Gyula) || a. (Nagy) szemeket mereszt: elképedve, csodálkozva néz. Képzelem, mekkora szemeket meresztettek egymásra… (Mikszáth Kálmán) Nagy szemet meresztett, ahogy meglátta őket. (Móricz Zsigmond) || b. Szemét mereszti: annyira tágra nyitja a szemét, amennyire csak tudja. Döbrögi… a hintóra felugrik, És kíváncsi szemét düllyesztve mereszti utánnok, Hogy fogják már el Matyit. (Fazekas Mihály)
2. (ritka) <Karját, körmét> mereven kinyújtja, kitárja. Ég felé mereszti karját. A macska körmeit mereszti.
3. (ritka) Dermeszt. A véletlen összekuszálja életünk szálait, és egyszerre sziklaszilárd valósággá mereszti. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. vasvilla.
Igekötős igék: bemereszt; elmereszt; felmereszt; kimereszt; megmereszt; rámereszt.
meresztés; meresztett; meresztget; meresztő.
