merevedik
merevedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Fokozatosan, lassanként merevvé válik, ill. merevvé kezd válni. Már merevedik a keze, a lába.
2. (átvitt értelemben is) Vmivé merevedik: megmerevedve vmivé válik. Kővé merevedik. A fa nedve gyantaszerű anyaggá merevedett. Tanításai dogmává merevedtek. „Megállj!” kiált Szilaj Pista… Megállottak, kővé merevedve. (Petőfi Sándor) || a. (kissé választékos) Vmibe merevedik: vmely helyzetet felvéve abban mozdulatlan marad. A katona vigyázzba merevedett.
3. (ritka, régies) Mered (3–4); meredezik (1). Haja merevedni sisak alatt kezde. (Arany János)
Igekötős igék: elmerevedik; kimerevedik; megmerevedik.
merevedés; merevedett; merevedő.
